A rendszeressé váló méhösszehúzódások (először szülőnőknél 3-5 percenként, többedik alkalommal szülőknél 5-7 percenként) figyelmeztetnek arra, hogy ideje elindulni a választott kórházba. (Természetesen az indulás időpontjának a megállapításakor tekintettel kell lenni a kórház lakásunktól való távolságára.) A szülés kezdetének gyakori jele a magzatvíz elfolyása is. Ha ez már meglévő méhösszehúzódások mellett következnek be, akkor már mindenképpen útra kell kelni. De akkor is indokolt felkeresni a kórházat, vagy a szülésszel konzultálni, ha a várandós nő aggódik vagy nyugtalanná válik, függetlenül a méhösszehúzódások gyakoriságától.
A szülés szakaszai
- Tágulási szak.
Három részre tagolódik. Az első a passzív szakasz, amikor a méhösszehúzódások rendszertelenek, kevésbé erősek. Ezalatt a méhszáj két ujjnyira tágul. Az aktív szakaszban rendszereződnek az összehúzódások, erőteljessé válnak és a méhszáj eléri a kb. négy ujjnyi tágasságot. Az intenzív szakot a legerősebb, 1,5 – 2 percenként jelentkező méhösszehúzódások jellemzik. Végére a méhszáj teljesen kinyílik, hogy utat engedjen a kisbabának. Az intenzív méhösszehúzódások jelzik a szülőnő számára, hogy itt az idő túllépni önmagán, teljesítőképességének határain és teljesen megnyitni magát a gyermek számára. Ez igen jellemformáló helyzet minden nő számára, amelyből később is sokat meríthetünk. Így ír erről egy szülésznő: „Teljesen le vagyok nyűgözve. Semmi szükség arra, hogy tanítsam a vajúdó nőt. Egyedül dolgozik az életéért. Nem is kell megérintenem… Teremtő, találékony és életteli. Az után nyúl, ami kell neki. Kimerült, s mégis olyan életerős. … Gyönyörű maga az élet, amelyet éppen világra hoz. Már nem kérdezi tőlem, hogy mennyi az idő, hogy fiú-e vagy lány a gyermek, vagy hogy mekkora a súlya. Egyszerűen csak sír az örömtől.”
- Kitolási szak.
A tágulási szakasz végére a méhszáj teljesen kinyílik és a magzat koponyája a medencebemeneten áthaladva a medence üregbe kerül. Mélyebbre jutva a koponya úgy forog, hogy a baba arca hátrafelé, a keresztcsont irányába tekint. Ekkor a szülőnő igen erős nyomást érez a végbelén és nem tehet mást, mint hogy ki akarja tolni a gyermeket. Ez a nyomáskényszer sokszorosa annak, mint amikor azért sietünk a vécére, hogy nagydolgunkat végezzük. Természetesen több összehúzódás szükséges, hogy a baba a szülőcsatornán áthaladva legyőzze a szövetek ellenállását és a világra jöjjön. Ekkor van nagy jelentősége az előzetesen végzett gátmasszázsnak és a málnalevél tea fogyasztásának. Az újabb szüléseknél nő az esélye annak, hogy a kitolási szak gyorsabb lefolyású lesz, mivel az izomzat már átengedett egy kisbabát. Ez lelki szinten is érvényes: a szülőnő emlékszik rá, hogy az előző szülésénél is elegendő hely volt a baba számára, és immár tudva tudja: a méhszáj képes akkorára nyílni, hogy a babát kiengedje.
III. Lepényi szak.
A baba megszületése után a méhen belül megváltozik a nyomás. Ez a méhlepény leválásához, majd „megszületéséhez” vezet. Kórházi körülmények között ez általában fél óra alatt lezajlik, és a „babaház” egy kisebb nyomásra világra kerül.
- Lepényi szak utáni szakasz.
Egy ideje a kórházakban már lehetőséget adnak arra, hogy szülést követő két órát az új család együtt tölthesse. Ez az első közös, ismerkedési idejük.
A szülőnő alapvető igényei vajúdás és szülés között
- Legmagasabb szintű szülészeti szakellátásban részesüljön. Nemcsak a mit, hanem a hogyan is fontos!
- Intimitás igénye: bensőséges kapcsolat, háborítatlan körülmények, gyengédség, odafigyelés.
- Biztonság: „Az a nő, aki megbízik a testében és biztonságban érzi magát, ellazul. Az ellazulás pedig elősegíti, hogy a vajúdás menjen a maga útján, és hogy a test természetes fájdalomcsillapító hormonjai szétáradjanak. Besötétített, csöndes, védett helyen, meleg, támaszadó társakkal sikeresen fog vajúdni, fájdalmát pedig szertefoszlatja a természetesség és az erő megtapasztalása, és az, hogy úgy érzi, minden a helyén van.” (Penny Armstrong – Sheryl Feldman: A születés művészete.)
- Optimális társas támasz: „Minden nőnek, aki belépett a szülészeti osztályra, azt kell éreznie, hogy barátok veszik körül, akik szívesen vannak vele és segítik.” (Ferdinand Lamaze)
A szülés pszichoszomatikáját kutató vizsgálatok egyértelműen alátámasztották, hogy az optimális társas támasz alacsonyabb szorongás-szintet eredményez. Ennek következtében ritkábban fordul elő magzati retardáció, szorosabb a magzathoz fűződő érzelmi kötődés, ritkább a szülés utáni depresszió, kevesebb császármetszést kell végezni, alacsonyabb az újszülötthalál, s rövidebb ideig tart a vajúdás. A szülőnővel való törődés, a tapintatos figyelem tehát bőséges gyümölcsöt terem.
A záróizmok törvénye
Mint testünk összes záróizma, a méhszáj is intim környezetben működik a legmegfelelőbben. A záróizmok nem engedelmeskednek parancsoknak és a környezeti hatásokra képesek makacsul bezáródni. Megfigyelték, hogy a száj és az állkapocs ellazulása közvetlen kapcsolatban áll a méhszáj, a hüvely és a végbél teljes mértékű kinyílásának a képességével.
A száj és az állkapocs ellazulását elősegíti:
– Nevetés. Tudom, nem könnyű egy vajúdó asszonyt nevetésre bírni, de ha a szülés derűs, oldott légkörben zajlik, egy-egy mosoly is szinte csodákra képes.
– Mély hangok kiadása
– Éneklés. Sokszor látjuk, hogy a vajúdó önkéntelenül is dúdol az összehúzódások alatt.
– Csókolózás
– Lassú, mély légzés
– Hányás. Bár önmagában kellemetlen kísérő lehet, mégis ezalatt a száj és a torok önkéntelenül is ellazult állapotba kerül. Először szülőknél figyelhető meg leginkább, hogy kb. három ujjnyi méhszájtágulásnál a vajúdást hányás kíséri, amely után hamarosan bekövetkezik a szülés. Ilyenkor biztatjuk a kismamát a kitartásra, hiszen a csatornák megnyílása jelzi a méhszáj megnyílását is. Kezdetben az erős összehúzódások könnyeket fakaszthatnak, majd a méh nyomására húgyhólyag is többször ürül. Később az egyre erősebbé váló összehúzódásokat hányás kísérheti, majd elfolyik a magzatvíz és a teljesen nyitott szülőcsatornában „készen áll” a kisbaba a megszületésre. Ha a kismama eközben ráérez a vajúdás ízére, megtapasztalja, hogy miközben a szülés nagy munkáját végzi, a szükséges erőt is megkapja ehhez.
További segítő tényezők
- Kimondott szavak a félelem oldására (társ, segítők)
- Pozitív hozzáállás, hála érzésének kialakítása
- Víz, mint segítő közeg. Bő két ujjnyi méhszájtágasságnál ajánlott, lazító és fájdalomcsillapító hatású.
- Megfelelő testhelyzet felvétele
- Kényelmi eszközök használata
- Aromaterápia vajúdás és szülés alatt (aromamécses, masszírozás, illóolajos fürdő, illóolajos borogatás). A szüléshez használható illóolajok: levendula, jázmin, rózsa, ylang-ylang, muskotályos zsálya bázisolajban (jojoba, avokádó vagy búzacsíra) feloldva.
Lelki, szellemi ráhangolódás
A hitüket megélő keresztények a gyermekben Isten ajándékát, áldását látják. Éppen ezért már a „gólyahír” észlelésétől gyakran hálát adnak a magzatért, dicsőítik ezért az Élet Urát, s bátran imádkoznak nemcsak a pocaklakóért és az édesanyáért, hanem akár már jó előre a vajúdás és szülés minden egyes mozzanatáért is. Például így:
„Mennyei Atyám, köszönetet mondok várandósságomért, és hogy végig velem voltál.
Hiszem és vallom, hogy szülésem áldott, Téged dicsőítő esemény lesz életemben. Kérlek, add, hogy a magzat tökéletesen helyezkedjen a méhemben és úgy forogjon, ahogy azt Te eltervezted. A köldökzsinór és a méhlepény is helyezkedjen és működjön megfelelően. Adj békességet és nyugalmat, és távoztass el minden félelmet. Add, hogy a magzatburok a megfelelő időben repedjen meg és méhem működésbe lépjen, összhangban a Te akaratoddal. Add, hogy komplikációmentes, háborítatlan szülésem legyen, és őrizd meg gátam épségét. Add, hogy testem ellazult legyen, s a méhszájam úgy táguljon ki, hogy a megfelelő időben kiengedje a magzatot.
Áldd meg mindazokat, akik segédkeznek magzatunk világra jövetelénél, és dicsőítsd meg nevedet.
Köszönöm, hogy meghallgatsz és cselekszel. Tied legyen minden dicsőség! Amen”
* * *
Az újszülött megérkezése az örömök mellett új kérdéseket, olykor aggodalmakat is felvet. Napjaink bizonytalan gazdasági-társadalmi körülményei közepette sokakban felmerül, hogy elő tudják-e teremteni mindazokat az anyagiakat, amelyek egy gyermek felneveléséhez szükségesek. A gyakorló keresztények ilyenkor erőt meríthetnek a Szentírás e szavaiból: „Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: `Mit együnk?’, vagy: `Mit igyunk?’, vagy: `Mibe öltözködjünk?’ … Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a mának a maga baja” (Máté evangéliuma, 6, 31-34).
Öt gyermek édesanyjaként elmondhatom, jóllehet, anyagiak miatt voltak, s vannak időnként nehezebb időszakaink is, azonban mindig megtapasztaljuk a régi igazságot: ahova az Isten báránykát ad, ad hozzá való legelőt is.
Szulovszky Szilvia
szülésznő, védőnő, laktációs szaktanácsadó