Azt a csodát, ahogy egy új élet megfogan, a fiziológia nyelve visszafogott tárgyszerűséggel ekképpen írja le:
A női szervezetben havonta történik tüszőrepedés (ovuláció). Ekkor az egyik petefészekből kiszabadul egy érett petesejt és tovasodródik a petevezetékben. Ezzel egyidejűleg a méhnyálkahártya alkalmassá válik a megtermékenyített petesejt befogadására és a méhnyakon is jellegzetes változások észlelhetők, amelyek a hímivarsejtek áthaladását segítik. A tüszőrepedés általában 14 nappal a menstruáció előtt következik be. Az érett petesejt legfeljebb 24 óráig (újabb kutatások szerint 15-16 óráig) életképes, ez idő alatt kell megtermékenyülnie.
Ha a „nagy találkozás” megtörténik, a megtermékenyített petesejt azonnal osztódni kezd, miközben a petevezetéken a méh ürege felé vándorol. Úti célját a negyedik napon éri el, az ekkor már száznál is több sejtből álló, szederhez hasonló csírahólyag. Ennek egyik pólusán a sejtek tömörülnek, és ebből fejlődik ki majd az embrió, a falának sejtjei pedig a méhlepény kialakulásában játszanak szerepet. A következő néhány napban a kis „emberszeder”, a csírahólyag szabadon vándorol a méh üregében, majd a 9. napon megkezdődik beágyazódása a méhfal megvastagodott nyálkahártyájába.
A fogamzás voltaképpen ezzel a beágyazódással fejeződik be. S kezdetét veszi az új élet kibontakozásának következő szakasza.
A magzat fejlődése
Szív: már a második, harmadik héten kialakul, a negyedik héten már pulzál, az ötödik héten kialakulnak a sövények. A nyolcadik héten már négy ürege van, frekvenciája 40-80/perc.
Légzőrendszer: a hatodik héten megkezdődik a kifejlődése.
Központi idegrendszer: primitív idegrendszer a 2-4. héten, előagy, közti agy, hátsó agy a 4. héten kialakul, az 5. héttől gyors növekedésnek indul. A 6. héten az autonom és a központi idegrendszer fejlődése kezdődik meg.
Érrendszer: kialakulása a 8. héttől kifejezett.
Vese, vizeletelválasztó rendszer a 10. héten már működik.
Az embrió a 10. héten már mozog.
Végtagok, szem: a 4-8. hét között teljesen kifejlődnek.
Szájpad: a 12. héten már záródik.
Nemi szervek: a 8. héten már felismerhetők a külső nemi szervek.
A magzat növekedése, fejlődése: a méh egyenletes növekedését eredményezi.
E biológiai folyamatok már az iskolai tananyagban is benne vannak. Kevésbé köztudott azonban, hogy a nő testében lezajló „történésekhez” milyen jelentős lélektani változások társulnak. Ha ismerjük e pszichológiai folyamatok sajátosságait, mind a kismama, mind pedig a környezete jobban tudja kezelni ezt az új állapotot. A megfogant új élettel új viszonyrendszer is kiformálódik: kialakul az anya–gyermek–apa hármas nagyjelentőségű kapcsolatrendszere.
- L. Bibring szerint a várandósság egyes szakaszainak lelki folyamatai az anyaságra és az apaságra való felkészülést szolgálják. A korai időszakban a lelki ráhangolódás következménye az, hogy az anya elfogadja várandósságát, és a babát önnön részének tekinti. A középső szakasz a gyermeknek, mint önálló lénynek az elfogadását jelenti. Ezt segíti, hogy ilyenkor már látványosabb méretű a pocak, s ez idő tájt történik az első, az anya számára már érzékelhető magzatmozgás is. A harmadik időszak a külső szintű leválás, annak elfogadása, hogy az önálló lényként megélt gyermek elhagyja az anyaméhet. Ezt a nehézségektől egyáltalán nem mentes fázist megkönnyíti a szoptatás, amely még hosszú ideig őrzi a korábbi szoros együttlét, illetve a „testemből táplállak” élményét. Ez mindkettőjük, az anya és a gyermek számára egyaránt segít megélni azt, hogy ugyan most már „ketten vannak”, de mégis összetartoznak.
A várandósság lélektanának szerves részét képezi az elmúlás motívuma, a halál is. A pszichológus Molnár Judit ezt így fogalmazza meg: „Elemei hit, s bizodalom, hogy az élet győzedelmeskedik a halálon, s e belső hit nélkül az anya valódi veszélybe kerülhet. A gyász folyamatosan jelen van a várandósság alatt. A régi életforma elvesztése éppúgy feldolgozandó, mint a magzattal való bensőséges kapcsolat fejlődése. A vajúdó nő sebezhető, félhet saját és babája halálától, saját bensőjének megmutatásától, primitív szorongások, saját születéssel kapcsolatos élmények reaktiválódhatnak. Testhez kötődő félelmek és fantáziák jelenhetnek meg. Sérül-e vajon a nő teste, míg a gyerek utat tör a vaginán keresztül, s nem sebzi-e meg az anya a törékeny teremtményt. És a fő kérdés, túlélik-e mindketten ezt a mindenkor létező ütközetet, ami a jó és a gonosz, a külső és a belső, az élet és a halál erői között zajlik”.
Ezek a gondolatok akkor is meghatározzák a várandós nő bensőjét, ha nem is tudatosulnak benne.
Végül ne feledkezzünk meg egy fontos szempontról. Pusztán a külső testi változások megélése is jelentős lélektani feladat. A modern kor szépségideálja ugyan időről időre változik, ám egy lényeges eleme állandó: az, hogy távol áll az átlagos női test paramétereitől, s különösen ellentétes a várandós nő alakjával. Gondoljunk csak a még mindig divatos Barbie baba formájára, amely a mai lányoknak már kicsiny koruktól fogva olyan mintát mutat, amely teljesen ellentétes a normális női, anyai test arányaival. A várandós nők gyakran úgy érzik, hogy korábbi alakjuk átalakulásával elvesztik vonzerejüket, s így sajátos módon a nőiesség képzete ellentétbe kerül az anyaság állapotával. Ehhez társulhat továbbá még az is, hogy a várandósság alatt rendszerint a nő szexuális vágya is változáson megy át, ami a párkapcsolatban is diszharmóniát okozhat.
A várandós nőkben tehát nemcsak jelentős fiziológiai-hormonális változások történnek, hanem állapotuk természetes velejárójának tekinthető az ekkor megnyilvánuló pszichológiai megterhelés is, amelynek feldolgozása az egyébként egészséges és kiegyensúlyozott háttérrel rendelkezőknek sem egyszerű. Még inkább megpróbáltatással jár azok számára, akik amúgy is problémákkal küszködnek: magánéleti zavarok, nem kívánt terhesség stb. A gyakorló szülész-nőgyógyászok azt is jól tudják, hogy nemcsak a várandós mama, hanem az apa is rászorul pszichológiai segítségre. A kutatók közt egyetértés van abban, hogy a baba méhen belüli optimális fejlődéséhez és növekedéséhez elengedhetetlen az anya nyugalma. Ebből következik, hogy a szülés előtti ellátásban résztvevő egészségügyi szakembereknek a szakvizsgálatok elvégzése, a várandósság gondozása mellett fontos feladatuk volna az is, hogy segítsenek a jó pszichés kondíció megőrzésében, illetve kialakításában is. Ugyanis minden olyan történés, amely a várandós anya nyugalmát befolyásolja, az nemcsak a magzat fejlődésére lehet hatással, hanem a vajúdásra és a szülésre is.
Tippek a magzathoz való kötődés elősegítésére
- Nyugalom
Legyen minden nap egy kis idő a nyugalomé. Ennek nem az időtartama, hanem a minősége a fontos. A várandósság kémiai, hormonális változásokkal jár, amely kihat a hangulatra, fizikai erőnlétre, érzelmi kiegyensúlyozottságra. A nyugalmi időben megoszthatjuk egymással gondolatainkat, érzéseinket a magzatról – és az életről általában.
- Élvezd a gyermekvárást!
Ha nem kívánod a gyermeket, arról beszélj, hogy mit érzel. Őszintén beszélj a félelmekről, aggodalmakról. Ez már önmagában is segít, hogy e rossz érzések eltűnjenek. Szükség esetén keress segítséget: fordulj pszichológushoz, vagy ha keresztény vagy, akkor lelkivezetődhöz, Istenben élő bölcs testvérhez, vagy valakihez, akivel közösséget érzel. Kérd bátran a közösséged tagjait, hogy imádkozzanak érted.
- Lépj kapcsolatba magzatoddal!
Közvetítsd felé szeretetedet. Köszöntsd őt, ahogy mást is köszöntenél, akit szeretsz, és az életedbe lép. Beszélj hozzá!
- Érintsétek meg!
Tegyétek a kezeteket a pocakra, s beszéljetek hozzá. Ha keresztények vagytok, imádkozzatok érte, hogy a Szentlélek már most töltse be és formálja őt Isten akarata szerint! Áldjátok meg a magzatot nap, mint nap az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
- Ismerd meg az állapotodat!
Szerezz minél több ismeretet a várandósságról, szülésről. Ha teheted, látogass el szülésre felkészítő tanfolyamra.
- Válaszd ki a helyet, ahol szeretnéd világra hozni gyermekedet
Győződj meg róla, hogy a szüléssel kapcsolatos, számodra fontos dolgokat megvalósíthatod-e ott. Válaszd ki a segítőket is, akik majd melletted lesznek.
- Bízz megérzéseidben, testedben!
Hidd el, hogy a tested jól működik, és képes vagy a szülés nagy munkájára. Ha keresztény vagy, kérd mindezekben a Szentlélek vezetését!
Szulovszky Szilvia
szülésznő, védőnő, laktációs szaktanácsadó